Kicsit “szétcsúszott” ez az elmúlt két hét, abból a szempontból, hogy éppen ki mit csinál, melyik hétre adott penzumokat mikor teljesíti. Én meg közben egy hálózati tanulással foglalkozó konferencián voltam Halkidikiben, ami azért érdekes, mivel éppen arról hallottam egy jó pár előadást, amit éppen ezen a blogon is csinálunk, az e-learningről. Izgalmas volt, rájöttem, hogy a félévből hiányzott a szinkron kommunikáció, más kísérleti kurzusokban nagyban építenek például chat-elésre, skype hívásokra, online konzultációkra, bár a dilemma mindenhol adott: teljesítés orientált félévet, vagy folyamat és kommunikáció orientált félévet tervezzünk-e inkább. A részletekbe most nem mennék bele, de a lényeg, hogy, ha lesz új félév, akkor ismét változtatni fogok a kereteken. Ezzel kapcsolatban majd kíváncsi lennék a Ti véleményetekre is (hogyan lehetne még jobb félévet csinálni, milyen módszereket érdemes használni). Apropó félév értékelés, ne felejtsetek el szavazni a Doodle-n, hogy mikor értek rá a félévzáró találkozóra.
Áttérve a postok értékelésére: köszi, hogy megszülettek a pótlások, meg az új bejegyzéseket is. Mivel így azonban elég sok bejegyzés született az elmúlt egy hétben, most “kivételesen” nem értékelném őket egyenként, csak néhány gondolatot emelnék ki.
Egyetértek azzal a szkepszissel, hogy az e-demokrácia nem jelenthet olyan közvetlen demokráciát, ahol nincsenek parlamenti képviselők. Szerintem sem nagy a valószínűsége, hogy az embereket annyira érdekelné a politika, hogy afféle rendszeres országos lakógyűléseken vennének részt aktívan. Az e-demokrácia számomra sokkal inkább a mostani folyamatok transzparensebbé válásáról, a véleménynyilvánításról, és a vitáról szól. Ami az e-kormányzatot illeti, szerintem el kell választani az e-demokráciától. Míg az e-demokrácia a politikáról, politikai döntéshozatalról, választásról szól, addig az e-kormányzat inkább az igazgatásról, vezetésről. Előbbinek a politikus és a parlament, a pártok, utóbbinak a hivatalnok, hivatal és önkormányzati ügyintézés áll a középpontjában. Csaba1 írja a postjában, hogy a Svájccal kapcsolatban olvasott adatokkal kapcsolatban szkeptikus. Néhány éve én is foglalkoztam még e-demokráciával és e-kormányzattal, akkoriban és azóta is a CapGemini végzi az EU-nak az e-kormányzat felkészültségi vizsgálatokat, előtúrtam egy rövid ismertetőt a kutatásról, akit érdekel, utánaolvashat.
Örülök, ha sikerült disszeminációs munkát végeznem az eBefogadás év kapcsán, azt azért persze megjegyezném, hogy egy hálójáró szociológus hallgató (jelen esetben jedrik) még nem reprezentatív abban a tekintetben, hogy idehaza ki hallott már erről a kezdeményezésről, és ki nem. Az persze valószínűsíthető, hogy kevesen hallottak a dologról, szóval értem miért ezzel kezdődik a bejegyzés… Akit jobban érdekel a dolog, most csütörtökön volt egy sajtótájékoztató a témában, hogy milyen rendezvények várhatók a közeljövőben (május 17-25 között). Erről itt lehet bővebben olvasni.
Abszolút egyetértek azzal, hogy a digitális egyenlőtlenséget nem szabad önmagában, elszigetelten nézni, ez része a nagyobb egyenlőtlenségi rendszernek, mintegy abba ágyazódik bele. Idehaza egyelőre nincs olyan átfogó politikai program, amely egyszerre lépne fel az egyenlőtlenség régi és új, digitális formáival szemben. A GKM által múlt hónapban befejezett, de egyelőre még nem bejelentett Digitális Írástudás Akcióterv sem a teljesség igényével lép fel, ráadásul a kisebbségi kormányzással veszélybe kerülhet a program meghirdetése is, mivel intézményileg máshová kerül az információs társadalom ügye. Jól látod Sapka, hogy ide bizony programok meg forrás kellene, hogy előrébb lehessen lépni.
Különösen tetszett Benedek999 postja, soha nem gondoltam még végig, hogy a Nyugat által nyújtott segélyek, illetve a segély helyett nyújtott technológiák milyen károsak tudnak lenni a helyi viszonyokra, tönkretéve az adott kultúra, gazdasági rendszer fenntartható műkdését… Érdemes volna ebből a szemszögből értékelni az infokommunikációs eszközök hatását, persze az igazi egy átfogó kutatás tudna lenni.
Elgondolkodtató Szepe megjegyzése, hogy az egyenlőtlenséget ne keverjük össze a mássággal. Ez számomra azt jelenti, hogy, aki felvállaltan, tudatosan utasítja el az eszközöket, az mindenféle előítáletek nélkül megtehesse azt. Ugyanakkor igazán megfogna, ha valaki megkérdezne, hogy vajon mi a tolerálandó másság és hol kezdődik az egyenlőtlenség olyan helyzetekben, ahol a depriváltság nem tudatosodik az illetőben, akit fel akarunk emelni. Talán elv lehet az, hogy, aki az adott helyzetben boldog, és pozitívan éli meg azt, azt a saját akarata ellenére ne próbáljuk meg “megváltani” és mindenáron a saját utunkra rábeszélni.
Örülök neki, hogy volt, aki a harmadlagos digitális szakadék kérdését választotta (csaba1). Azt azonban tisztázzuk, hogy a másodlagos szakadék nem a dolgozók/kikapcsolódást keresők között húzódik meg, hanem az infokommunikációt használó bármely két júzer között, így képezve képzeletbeli törésvonalat tapasztaltabb és kevésbé tapasztalt felhasználó között.
Ugyanebben a postban olvasni, hogy akkor érné meg internetezni, ha időt és pénzt lehetne vele megspórolni. Néhány éve kezembe került egy pici internet-szolgáltató reklám-anyaga, amiben azzal csábítottak a netre, hogy kiszámolták, mennyi lehet vele spórolni, ilyen tételek voltak benne: tévéújság helyett műsorportál, mozijegy helyett letöltés, zenei CD-vásárlás helyett, olcsóbban vásárolt tartós fogyasztási cikkek, vonalas helyett ingyenes internetes telefonhívások stb. Mindez persze részben már feltételezi az illegális tevékenységeket, de ha végigmennénk egy négy fős család kiadásszerkezetén, tuti, hogy több tételt is érint(ene) az internet. Szóval érdemes lehet egyénileg mindenkinek végiggondolni, hogy hol térülhet meg neki az a többnyire 4-5.000 forintos internet előfizetés.
A bejegyzés végére pedig jöjjenek a kérdések a jövő hétre – a téma a digitális kultúra:
1. Áprilisban jelentette be az Oktatási Minisztérium, hogy az NKA forrásainak pótlására kulturális járulékot kívánnak kivetni az internet előfizetésekre. Nézz utána, hogy milyen érvrendszert használ az NKA a lépés igazolására, illetve a szolgáltatók annak elutasítására. Szerinted ebben az esetben mit jelent az, hogy az internet az kultúra.
2. Mit gondolsz a kulturális örökség digitalizálásáról? Milyen projekteket ismersz idehaza, szerinted mik ezeknek az előnyei, illetve hátulütői?
3. Tagja vagy valamilyen szubkultúrának az interneten? (Jómagam például ping-pongozok). Be tudnád mutatni röviden ezt a szubkultúrát és leírni, hogy hogyan változott meg az internet hatására?
Jó munkát, és ha jól számolom, ez az utolsó hivatalos hét. Ha viszont valaki szeretné végig megoldani a leckéket, bejegyzéseket tenni, én szívesen megnézem, kommentálom. Csak lézci ezt majd jelezzétek előre, köszi.
